Mindig fontos volt a reklám, valamilyen formájában mindig létezett. Már a rabszolgakereskedők is egymásnak adták a címet, ha egy jó lánckészítőt találtak valamelyik eldugott provinciában. Na ez egy kicsit másként működött a szocializmusban. Néha azt is reklámozták, amit nem kellet , máskor meg arra nem jutott idő és pénz amiből komoly bevétele lehetett volna az országnak. Ez egy ilyen faramuci időszak volt, rengeteg komoly hibával, és rengeteg hatalmas ötlettel. Ezekből válogatok most.
Mit tegyen ki egy reklámszakember a falra?
Ez a kis reklámplakát, legalább olyan erős, mint Szőcs Géza Sámándobja. Teljes mértékben tükrözi, azt a hozzállást, amit akkoriban gondolhattak a PR tevékenységről. Lopjunk el egy jól bevált receptet, és miénk az a kánaán. Eme jeles darab fő ékessége az árverésnek.
Kedves, aranyos darab, bárhol eltudom képzelni. Gyerekszoba falára kitűnő lehet, de jól mutathatna egy egyedi ruhatervező bemutatótermében is.
Na ilyen amikor valakinek van érzéke ahhoz amit csinál. Tóth József (Füles), mert mindenki így ismeri a szakmában, hihetetlen érzékkel nyúlt a reklámfotóhoz. Olcsón csinált minőséget, és ahogy a két képet megnézzük, nem volt lusta sem, mert jó pár különbség van a két kép közt. És akkor még nem volt ámítógép, ahol hátteret lehetett cserélni.
Ez is nagyon szép, kecses és könnyed darab. Gábor Éva a grafikai betűhasználattal alkotott képet.Briliáns megoldás ahogy a felső részt lazán üresen hagyta, ránk bízva képzeljünk oda amit szeretnénk.Ha lenne egy teázom a fő falon lenne egy gyönyörű paszpartuban.
Ez is érdekes sorozat volt, Herpai Zoltán nem bízta véletlenre, a fiatalságot egy laza farmer alappal szólítá meg. A hazai tájak szerelmesei, meg kaptak mindent ami a túrákhoz kellhet. Térkép e táj, és kedves lakókkal van tele tűzdelve.
Ezt nagyon szerették a propagandisták, a biankó plakát. Bármire jó lehet, bárhol. Népdalfesztiváltól az valutaváltóig. Tihanytól a Rózsadombig. A kék szemű bőröndös kobold matyóban.
Na ehhez nagyon semmit nem kell írni, mert magáért beszél. A kakasok csak tudják, mitől döglik a tojótyúk, de ha nem a herald majd segít nekik. Gál Mátyás egy külön bejegyzést is megérdemelne, termékeny és tehetséges grafikusa volt ennek a korszaknak , és talán a legnagyobb plakátgyűjteménye is neki volt az országban, ami ma a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található.
Ha nem tudnád hová menj dőzsölni.
Vagy, hogy csak egyszerűen érezd a korszellemét. Azok a térdkalácsocskák, eszem vesztem nyomban.
És a végéra hagytam a népnevelést. Lassan járj tovább félsz. Filo (Fischer Ilona) plakátja irányított, mert gondolom a vezérfonalat felvázolták. De kedvesen szeretettel nyúlt hozzá, én bátran kiraknám a falamra.
Ez azóta sem változott, sajnos. Mondjuk, arra azért kíváncsi lennék milyen matematikai esélye lehetett 1969-ben egy ilyen karambolnak. Az egész országban 5 ilyen autó volt akkoriban. Autós újságírónak kötelező ajándék.
Könyörgöm most is rakják ki valahová. Filo plakát ez is. Érdemes megnézni milyen szép betűket használt.