Aldo, aki egy aranybányában dolgozik.
2018. november 07. írta: laposhal

Aldo, aki egy aranybányában dolgozik.

Öt láda aranyrög (1983)

A hatvanas évek egyik emlékezetes filmsikere volt Roberto Enrico romantikus kalandfilmje, a Kalandorok (1967), amely barátságról, szerelemről, szenvedélyről és az élet szeretetéről szólt a fiatal Alain Delon, az ereje teljében lévő Lino Ventura és egy bájos kanadai vendégszínésznő, Joanna Shimkus főszereplésével. A két férfi sztár önmagát is beleadta a szerepébe, hiszen a magánéletben is szoros barátság kötötte össze őket, ami jelentős érzelmi pluszt adott a filmhez.

img_0163.JPG

Sándor Margit plakátja 1968.

A Kalandorok nyomdokain jár José Giovanni 1983-ban bemutatott alkotása, az Öt láda aranyrög is, amelyben szintén Lino Ventura alakítja az egyik főszerepet. A tejfelesszájú fiatalembert ezúttal Bernard Giraudeau játssza, a főhős szerelmét pedig egy érett asszony, Claudia Cardinale, akit épp a közelmúltban köszönthettünk újra hazánkban a Budapesti Klasszikus Film Maraton rendezvényén. A két film hasonlósága nem véletlen, hiszen Giovanni részt vett a Kalandorok forgatókönyvének megírásában, sőt íróként egy másik Delon–Ventura-filmklasszikus, A szicíliaiak klánja (1969) sikeréhez is hozzájárult. Ennek főszereplőivel, Jean Gabinnel és Delonnal forgatta le a Két férfi a városban (1972) című saját alkotását, és ő rendezte Alain két, kissé alulértékelt filmjét is, A cigányt (1975) és a Mint egy bumerángot (1976). Az Öt láda aranyrög két legnagyobb sztárja, Ventura és Cardinale sem először állt a kamerája előtt: előbbit A raptor (1968) és a Címe ismeretlen (1970), utóbbit A bajhozó (1972) című filmben rendezte már.

img_5427.jpg

Koppány Simon plakátja 1985.

A plakát a november 9. plakátárverésen megvásárolható lesz. Klikk!

Az Öt láda aranyrög alapjául Giovanni saját regénye, az 1969-ben megjelent Les ruffians szolgált. A történet főszereplője a keménykötésű Aldo, aki egy aranybányában dolgozik, melyet banditák akarnak kirabolni. A nehézfiúk szinte mindenkit lemészárolnak, Aldo azonban végez velük a bánya új alkalmazottai, két indián segítségével. A három férfi kényszerszövetségre lép. Az igazi történet még csak ezután kezdődik, mert a vagyont érő ládákat az indiánok is meg akarják szerezni, és nem túl valószínű, hogy osztozni szeretnének Aldóval. A felgyújtott bányát a három kalandor hősünk dzsipjével hagyja el.

12a.jpg

Aldónak a nehéz hegyi utakon sikerül meglépnie a kincset érő rakománnyal, majd egy csónakkal menekül tovább. A törékeny úszó alkalmatosságot a hirtelen fellépő sodrás egy vízesés felé ragadja, és az aranyrögökkel teli ládák a folyó mélyén landolnak. Aldo nem szeretné, ha a kincs örökre a hullámsírban maradna, kiemeléséhez azonban segítségre van szüksége… A film egy rátermett producer, Christian Fechner támogatásával valósult meg, akinek szakterületét elsősorban a vígjátékok jelentették, de olykor megpróbálkozott más műfajokkal is.

12b.jpg

A kalandfilmek esetében a látványos és mozgalmas történetek híve volt, míg Giovanni inkább a finom lélekrajzra épülő cselekményvezetést favorizálta. Mindazonáltal eltérő művészi elképzeléseiket illetően sikerült mindkettőjük számára elfogadható kompromisszumos megoldást találniuk. Ennek jegyében a film első harmada alapvetően Fechner elvárásait tükrözi: támadás az aranybánya ellen, menekülés a folyón, a vad természet szépségei és veszélyei. Ezt követően Giovanni látásmódja érvényesül.

15107_8.jpg

Megjelenik a színen Aldo szerelme, „a bárónő” (Claudia Cardinale) és jó barátja, Gérard (Bernard Giraudeau), aki annak idején épp Aldo miatt került tolószékbe. Miközben körvonalazódik szövetségük a kincs kiemelésére, megismerjük a múltjukat is. Azt meg valószínűleg mondani se kéne, hogy a két átvert indián sem tett le az értékes ládák megszerzéséről…

ot.jpg

A film forgatása 1982. augusztus 8-án kezdődött, és bő két hónappal később, október 16-án ért véget. A külső felvételeket Kanadában készítették: Montréalban, Goldenben, Invermere-ben és a Wapta-vízesésnél. A belső jelenetek helyszínéül a franciaországi Boulogne-Billancourt filmstúdióját választották. Fechner tisztában volt azzal, hogy egy film önmagában lehet bármilyen jó, igazán nagy sikert csak ügyes marketingkampánnyal lehet elérni. Ennek érdekében a bemutató előtt Párizst valósággal ellepték a film plakátjai. A mintát az előző évek Belmondo-filmjeinek plakátjai szolgáltatták, különösen A profié (1981). Vagyis felül nagy betűkkel kiemelve a főszereplő vezetéknevét olvashatjuk, alatta pedig a sztár jobb keze valósággal kinyúl a plakátból: Belmondóé egy pisztolyt fog, Venturáé ökölbe szorul. A hatásos propaganda meghozta az áhított eredményt. Az első héten 43 párizsi moziban 272 962 néző tekintette meg a filmet, és ez a szám a második héten 455 078-ra emelkedett. Mindkét héten az Öt láda aranyrög vezette a nézettségi toplistát. Csak a fővárosban összesen 769 498-an látták, országos szinten pedig 3 392 200-an voltak kíváncsiak rá. Ventura ezzel az eredménnyel fényesen bizonyította, hogy pályakezdése után harminc évvel még mindig kasszarobbantó francia sztárnak számít. Giovanni opuszának köszönhetően ebbe a rangsorba emelkedett Bernard Giraudeau is, akit Fechner leszerződtetett következő produkciójához, A betörés nagymesteréhez (1985) is egy másik új sztár, Gérard Lanvin partnereként.

mv5bogvmodm2nzctytfkni00ztq2ltg5njatzwq1zmnhytk2m2fmxkeyxkfqcgdeqxvynta1ndy3nzy_v1.jpg

Az Öt láda aranyrögöt 1985. június 6-án mutatták be Magyarországon. A francia forgalmazó, a Roissy Films harmincezer frank jogdíjat kért érte, némi alkudozás után azonban elfogadta a magyar fél huszonöt ezer frankos ajánlatát. Ugyanekkor került sor például az Egy tiszta nő (Roman Polanski), A nagy zabálás (Marco Ferreri), Az utolsó metró (François Truffaut) és A holdlakók titka (Jean Image) megvásárlására is. A magyar közönségnek is tetszett a film, bár nálunk sem vált akkora klasszikussá, mint a Kalandorok. „No de az Öt láda aranyrögnek semmi köze az élethez. Csak a mozihoz van köze, ilyen minőségében azonban igazán kiváló munka. […] Ha a patron-szentimentális jeleneteken is megértő mosollyal andalodunk el, szórakozásunk zavartalan” – írta a Filmvilágban (1985/6) Harmat György.

Field64

A bejegyzés trackback címe:

https://plakatfiu.blog.hu/api/trackback/id/tr7314357747

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.