Akkor ezt most kifestem magamból. Menni fog, már eltelt egy kis idő és ezzel lezárom, ki tudja hányadszor utoljára." - határozta el a festő.
Soha nem fogja elfelejteni azt a november végi lucskos délutánt.
Már két hete nem látta. Azóta, hogy egy barátjánál húzta meg magát "csak ideiglenesen"- mondta. Közben folyamatosan egy telefonhívást várt vagy egy véletlen találkozást és akkor majd rendbe fog jönni minden, sőt... Most már biztosan ő is sokkal jobban tudja, hogy mit jelentenek egymásnak - gondolta.
Régi barátja szívesen látta, egyáltalán nem éreztette vele hogy terhére lenne, de az idegen helyen mégis sebzett vadnak érezte magát ezért jobb szeretett kinézni valami programot a városban, vagy csak úgy csatangolni, vagy régi ismerősökkel találkozókat megbeszélni. "Minél kevesebbet egy helyben, minél kevesebbet gondolkodni."
Azon a bizonyos november délután épp egy plakátárverést talált. Korábban soha nem érdekelték ilyesmik de most eljátszott a gondolattal, hogy eltelt mondjuk negyven év és az ő egyik munkája is kalapács alá kerül.
Már sötét is volt nem csak hideg és már nem tudta, hogy kívül van vagy belül amikor fellépett a Bartókon közlekedő, szentjánosbogárként ragyogó villamosra. Hétköznap volt, sokan utaztak rajta de szinte azonnal észrevette Őt és ezen nem lepődött meg, hiszen mindenhol úgy érezte, hogy ott van a közelében. Most csak tényleg ott volt.
A köszönés után már tudta, hogy a másik hamarabb észrevehette és ezért nem lepődött meg. Talán már a megállóban, a felszállás előtt? "Vajon, hogy nézhettem ki abban a pillanatban amikor meglátott? A villamos szintje magasabb a megállóénál, akkor fentről látott és ez az én arcomnak előnyösebb, elvileg."
De abban a pillanatban azt is érezte, hogy van ott még egy "harmadik". Kissé hátrahúzódva ugyan, de hozzájuk tartozik. Kalapos ember - ezt érzékelte - nála bizonyára sokkal jobb képű akinél nem számít a perspektíva. Közelebb állt a nőhöz de közben arccal ő felé fordulva és ez mindent elárult. Nem mert arra nézni, nem akarta látni, úgy érezte, hogy azzal ő adna realitást a létezésének.
Így aztán nem is történhetett meg a nagy újratalálkozás. Társalogtak mint két régi ismerős akik már évek óta nem látták egymást és néhány rövidre zárt sóhajtól eltekintve ebből a magukra erőltetett szerepből egyikük sem lépett ki. Egészen a harmadik megállóig ahol le kellett szállnia a galériához. Akkor ott elsírta magát. Hangtalanul. Csak a felsőteste rázkódott és belül valami olyan hangot hallott mint egy néhány napos kölyökmacska vinnyogása. Gyorsan elővett egy zsebkendőt. A nő zavarában ösztönösen elfordult kissé, de testtartásával jelezte, hogy még ott van ha segítségre van szüksége. Ettől még erősebben tört rá a zokogás, megpróbált elköszönni aztán leszállt.
Az ezt követő napokban többször is segített rajta a sírás. Szinte rákapott, ezért aztán odafigyelt, hogy mindig tartson magánál zsebkendőt.
Hát ez lett a sokszor elképzelt nagy találkozásból.
És most megfestette.
De elhatározta, hogy ez az ő titka, az ő titkuk marad!
Egészségügyi felvilágosító plakátnak viszont pont jó lesz: Köhög? Tüsszent? Csak zsebkendőbe!
A plakát megvásárolható lesz a Falra fel! 4.0 plakátaukció és vásár vagy online falrafel.com
Időpont: 2020. november 20. 19:00
Helyszín: Próféta Galéria (1111 Budapest, Szent Gellért tér 3.)
Helyszín: Próféta Galéria (1111 Budapest, Szent Gellért tér 3.)
38. Köhög? Tüsszent? Csak zsebkendőbe!
Grafikus: Gunda Antal | Budapest, 1965 | E.Ü. Minisztérium E.Ü.
Felv. Közp. | 67.5 x 47 cm | közepes állapotban, erős hajtásnyomokkal, a lap alsó szélénél 4 helyen 4-10 cm-es beszakadással és egy
apró hiánnyal, közepes állapotban.
20.000.-
Grafikus: Gunda Antal | Budapest, 1965 | E.Ü. Minisztérium E.Ü.
Felv. Közp. | 67.5 x 47 cm | közepes állapotban, erős hajtásnyomokkal, a lap alsó szélénél 4 helyen 4-10 cm-es beszakadással és egy
apró hiánnyal, közepes állapotban.
20.000.-
