Ami mindig kötelező olvasmány.
2018. január 21. írta: laposhal

Ami mindig kötelező olvasmány.

A 6. Plakátárverésen szerencsére sok a magyar filmhez készült plakát.

Mindenképpen ki kell emelni két klasszikust a listáról.

a_pa_l.jpg

Máté András nem cifrázta ezt túl, és pont ez a plakát igazi erőssége. Egyedül áll előttünk a főhős, ahogy a regényben, és filmben is teszi. Senkire sem támaszkodhat, talán csak a sál ami mögé elbújhat, ez a kicsi, és törékeny figura.

pal_utca.jpg

 

Egy kicsit olyan a rajz, mintha egy könyvhöz készült illusztráció lenne, és ez természetesen nem is véletlen. Molnár Ferenc könyve akkoriban a legismertebb magyar regény volt a világon. A mai napig kötelező olvasmány: Olaszországban, Lengyelországban, Japánban és Brazíliában. Nem véletlenül szerintem, erre mondhatják, hogy egy örök klasszikus.

Vendég bejegyzés a filmekről field64 írásai, rengeteg érdekes apró részlettel. Köszönöm neki ismét.

 

A Pál utcai fiúk (1969)

A 140 éve született Molnár Ferenc legismertebb regénye, A Pál utcai fiúk Magyarországon évtizedek óta kötelező olvasmány az általános iskolában, ámbár épp mostanság sokat polemizálnak azon, nem kéne-e egyéb „idejétmúlt” klasszikusokkal együtt kivenni az irodalmi kánonból. Ha az IMDb-n utánanézünk a filmváltozatoknak, azt láthatjuk, hogy már 1917-ben, aztán 1925-ben, majd 1929-ben is megfilmesítették. Ráadásul mindhárom filmet Balogh Béla rendezte, és a szereposztásban is vannak átfedések. Kevéssé hihető azonban, hogy tizenkét év alatt ugyanaz a rendező nagyjából ugyanazokkal a szereplőkkel háromszor is megfilmesítette ugyanazt a témát. Tekintve, hogy az 1929-es verziónál az IMDb csak az amerikai premier időpontját közli, hajlok arra, hogy ez a film azonos az 1925-ös változattal, csak valamiért kétszer került fel az adatbázisba. Az is érdekes kérdés, hogy ki lehet az az öt kiváltságos, aki pontozni tudta az 1917-es filmet, mivel a kópia állítólag nem maradt fenn, sőt még az 1925-ös verzió is csak töredékesen van meg a Filmarchívumban. Érdemes egyébként kicsit böngészni a szereposztást is, amelyben felfedezhetjük egy bizonyos Papír Magda nevét: a művésznő nem más, mint a 2007-ben elhunyt írónő, Szepes Mária, aki színésznőként a Papír Magda nevet használta, és mellesleg a rendező felesége volt. A Pál utcai fiúkból az évtizedek folyamán készült egy amerikai (1934) és két olasz film (1935, 2003) is, ám büszkén mondhatjuk, hogy a legjobb és legsikeresebb verziót a hazai filmművészet egyik legnagyobb egyénisége, Fábri Zoltán rendezte 1968-ban, magyar–amerikai koprodukcióban.

kepernyofelvetel_296.png

Az adaptációt egy magyar származású amerikai producer, az 1921-ben emigrált Endre Bohem kezdeményezte. (Ne kezdjünk el háborogni azon, hogy nem magyar származású, hanem magyar, és miért nem Bohém Endre, mert az IMDb szerint a producer születési neve: Andrew Gordon Boehm, ami nem tipikus magyar név.) Bohem kezdetben csak egyetlen kikötéssel élt: angol nyelven kell forgatni, egyébiránt a MAFILM-re bízza, kit kér fel rendezőnek. Kondor István filmfőigazgató Fábrit választotta, és azt tanácsolta neki, hogy a gyerekek számára alapított, jó nevű angol színiiskolákban keressen főszereplőket. Menet közben kiderült, hogy Bohem úrnak néhány bohém ötlete mégiscsak lenne a filmet illetően: Nemecseket például afféle pesti Robin Hoodként szerette volna látni, és erősen pedzegette, hogy maradjon életben. Fábri határozottan tiltakozott, s a producer szerencsére engedett. 1968 februárjában zajlott a gyerekszereplők válogatása Londonban: a kiválasztottak többsége már rendelkezett filmes tapasztalatokkal. Közülük a Gerébet alakító John-Moulder Brown vitte a legtöbbre, aki Fábri után Jerzy Skolimowski és Luchino Visconti irányítása alatt is bizonyíthatta tehetségét, sőt napjainkban is aktív a pályán. Mulatságos anekdota, hogy a forgatás és a premier között eltelt időszakban a Nemecseket alakító Anthony Kemp annyira megnőtt, hogy a díszbemutatón alig lehetett ráismerni.

kepernyofelvetel_297.png

A magyar szereplők közül emeljük ki Törőcsik Marit (Nemecsek anyja), Pécsi Sándort (Rácz tanár úr), Kozák Lászlót (Janó) és az egyik Pásztor fiút játszó Jancsó Nyikát (ifj. Jancsó Miklós), a későbbi operatőrt. Apropó, operatőr! A nemzetközi hírű Illés György állt a kamera mögött, aki gondosan ügyelt arra, hogy a színhőmérséklet mindig állandó legyen. Ez viszont a felvételek előtt az átlagosnál hosszabb technikai előkészületeket igényelt, melyeket Fábri zokszó nélkül tűrt, ámbár állítólag pepecselésnek gondolt. Hat évtizeddel a regény megjelenése után Budapest már egészen másként nézett ki, így szóba se került, hogy az eredeti helyszíneken forgassanak. A grundot a Gogol és a Visegrádi utca sarkán lévő üres telek helyettesítette (azóta természetesen beépítették), a Füvészkertet pedig a vácrátóti arborétum. Fábri megsértődött azon, hogy amikor az angol szinkron miatt újra kiutaztak Londonba, Bohem kisstílűen viselkedett, egyenesen filléreskedett. Emiatt visszautasította az 1969-es Oscar-gálára szóló meghívását, ahol A Pál utcai fiúk a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában versenyzett. (Ez tulajdonképpen kicsit furcsa, ha valóban angol nyelven forgattak.) A rendezvényre végül Illés György utazott ki, akit nagy szeretettel fogadtak Amerikában élő egykori tanítványai. Érdekesség, hogy a díj egyik esélyese, az olasz Lány pisztollyal rendezője, Mario Monicelli készítette a Molnár-regény 1935-ös filmverzióját is. Az Oscart azonban nem a magyar, és nem is az olasz film nyerte, hanem a szovjetek szuperprodukciója, a Tolsztoj-mű alapján forgatott Bondarcsuk-opusz, a Háború és béke. Versenyben volt még Milos Forman szatírája, a Tűz van, babám! és François Truffaut alkotása, a Lopott csókok.

 

Itt is itt van minden, amiről csak a film szól, ezért zseniális ez a plakát. Görbetükörben ábrázolja a két grafikusművész, (Schmal Károly-Pecsenke József) amit az akkori rendszer gondol. Virág elvtárs mindenhol. Mekkora trükk, hogy úgy ábrázolják, hogy látjuk a hátát és egyszerre szemből is megjelenik. 

a_tanu.jpg

Nekem a személyes kedvencem, ahogy a hullámok megjelennek a tűkőr tetején, amik később mindenki felett összecsapnak majd. Mert mint tudjuk- Az élet nem habos torta!

A tanú (1969)

A magyar filmtörténet egyik legnagyobb klasszikusa jelentős részben az egy évtizedig tartó betiltásnak köszönheti kultuszát. A kiválasztottak persze már a hivatalos bemutató előtt is láthatták: állítólag éveken át az unalmas és hosszadalmas pártértekezletek végén amolyan szórakoztató levezetésként vetítgették a politikailag megbízható elvtársaknak. 1977-ben a budapesti Bányász moziban, amely egy időben kizárólag magyar filmeket játszott, nyilvános sorozatot rendeztek Bacsó játékfilmjeiből, és ekkor néhány előadás erejéig A tanút is műsorra tűzték. 1979 őszén kezdte folyamatosan játszani a Nagymező utcai Tinódi mozi: hónapokig nem lehetett levenni a műsorról, akkora érdeklődés kísérte, pedig semmilyen hivatalos reklámja nem volt, és az esztendő hazai filmes eseményeit részletesen összefoglaló 1979-es Filmévkönyv is hallgatott róla. A következő évben viszont már nívódíjat kapott, és a Gondolat Kiadónál könyv formájában is megjelent. Az 1981-es cannes-i filmfesztiválon versenyen kívül vetítették. Keletkezéstörténetéről érdemes tudni, hogy Bacsó előző filmjét, a megtörtént eset alapján készült Fejlövést (1968) gyanakvással fogadták a kultúrpolitikusok.

Amikor a direktor bejelentette, hogy következő alkotását is egy friss közéleti esemény ürügyén forgatná – egy jó nevű gimnáziumban a diákok már-már föllázadtak, amikor egyik kedvenc tanárukat elbocsátották –, sürgősen lebeszélték a témáról, és helyette inkább engedélyezték az ötvenes évekről szóló A tanú forgatókönyvét. Ez volt Bacsó első színes filmje és első szatírája is, amelyet végül azért tiltottak be, mert az illetékesek úgy gondolták, túl frissek és fájóak az ötvenes évek emlékei ahhoz, hogy máris nevessünk rajtuk.

kepernyofelvetel_295.png

A film egyik leghíresebb szállóigéje – „Az élet nem habos torta” – az ismert kommunista pártfunkcionáriustól és történésztől, Andics Erzsébettől származik, aki egyetemi előadásain előszeretettel használta ezt a szófordulatot. A kitűnő filmrendező, Fábri Zoltán által játszott Dániel Zoltán alakjában többen Rajk Lászlót vélték felismerni, a figura modellje azonban az ötvenes években meghurcolt Újhelyi Szilárd volt, aki A tanú születése idején épp Bacsó főnökeként dolgozott a Filmgyárban. Emblematikus figura Bástya elvtárs is, akit Both Béla személyesített meg. A rendező ugyan rossz színésznek tartotta őt, ám ez a szerep szerinte annyira illett hozzá, hogy másfél évtizeddel később a Te rongyos élet (1984) című alkotásában is eljátszatta vele. Ne feledkezzünk meg A tanú két nagyszerű főszereplőjéről, a gátőr Pelikánt alakító Kállai Ferencről és a Virág elvtársat megformáló Őze Lajosról sem: mindketten tökéletesen ráéreztek erre a szatirikus stílusra, de ismerték a mértéket is, hogy mi az a határ, amelyen belül az általuk játszott figura mulatságos lesz, ugyanakkor hihető is marad. Sokan úgy hiszik, hogy a Pelikán lányát alakító Monori Lilit a hetvenes években Mészáros Márta fedezte fel a filmvilág számára, noha a művésznő valójában A tanúban kapta első jelentős szerepét.

a_tanu_1969.JPG

Feltétlenül szólni kell a Gogolák elvtársnő szerepében látható Versényi Idáról is, aki a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanáraként számos nagyszerű színészt indított el a pályán, ő maga viszont magas termete miatt viszonylag keveset filmezhetett. És említsünk meg még valakit, akit hallunk ugyan, de nem látunk: az egyik jelenetben az elvtársak megnézik a Csárdáskirálynőt, melynek nagy slágerét Honthy Hanna énekli. Bacsó szerette volna szerződtetni a művésznőt a filmhez, ám az örök primadonna állítólag irreálisan magas gázsit kért, amit a produkció nem tudott kigazdálkodni. Mivel akkoriban még lazábbak voltak a hangfelvételre vonatkozó szerzői jogi szabályok, Bacsóék felhasználhatták Honthy hangját az ominózus jelenethez. A művésznő 1978-ban hunyt el, ezért valószínűleg nem látta A tanút, és nem szerzett tudomást Bacsó eljárásáról. A film folytatása, az akkori jelen társadalmi visszásságait kifigurázó Megint tanú 1994-ben készült el, a felfokozott várakozásoknak azonban nem tudott maradéktalanul megfelelni.

tanu_01.jpg

Pelikán: Ez citrom!
Virág elvtárs: Narancs.
Pelikán: Citrom!
Virág elvtárs: Nem nyitok vitát.

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://plakatfiu.blog.hu/api/trackback/id/tr4813591193

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása