Menekülés New Yorkból. (1981)
Nem volt olyan házibuli a nyolcvanas évek végén, ahol az ember, nem láthatta ezt a filmet vhs-kazettán. Volt ebből szinkronizált, és iszonyat hangalámondással készült kalózverzió is.
Két német plakát is lesz a pénteki aukción, ami a film forgalmazásához készült 1983--ban. Egy külön érdekesség a plakátokon, hogy a film Németországi forgalmazója, rendezett 1983-ban egy filmfesztivált, annak az eredeti matricája is rajta van mindkét plakáton. Sokáig gondolkoztam rajta, hogy levegyem-e, de kortörténeti dokumentumként, még erősebbé tette a plakátokat a szememben. Így maradtak rajta, és remélhetőleg örömet okoz majd új gazdájuknak is.
Azt kevesen vizsgálták, ki és miért adta ezt a címet Németországban" Die Klapperschlange",ami csörgőkígyót jelent. Miközben a főhős hasára egy kobra van tetoválva. A filmcím kreátorok útjai kifürkészhetetlenek.
A plakátok a november 9. plakátárverésen megvásárolhatók lesznek. Klikk!
Megkértem Skip barátomat, mint ős.tékást, írjon pár keresetlen sort John Carpenter filmjéről. Köszi.
John Carpenter rendező, aki a Halloweennel vetette meg lábát Hollywoodban, 1981-ben forgatott Menekülés New Yorkból című filmjével alaposan feladta nekünk a leckét a következő harminc évre: nem elég, hogy elhozta nekünk a filmtörténelem legvagányabb és legcinikusabb akcióhősét, Snake Plisskent Kurt Russell személyében, hanem poszt apokaliptikus víziói ha lehet, még fenyegetőbben hatnak, mint valaha.
Az amerikai és egykori szovjet szembenállás utolsó évtizedében készült darab fasiszta rendőrállammá degradálja az Egyesült Államokat, ahol New York City szigete szigorúan őrzött börtönné változott.
Az elítélteket aláaknázott hidak és járőrök zárják el a külvilágtól, akik odabenn úgy boldogulnak, ahogy tudnak. Ebbe a zombilétbe kárhoztatott egykori nagyvárosba csapódik be az Elnök gépe, aki épp egy USA-Kína-Szovjetúnió csúcstalálkozóra igyekezett odaérni. Hősünk Snake egykor szuperkatona volt, most éppen az elítélését/kivégzését várva (a nem kívánt vagy kívánt rész szabadon választott!) alkut köt Haukkal, a vén rendőrfőnökkel: ha kihozza onnan az Elnököt, szabad ember.
A nagy vízen túl Carpenter már fenegyerek volt, akinek új filmje eseményszámba ment. A Menekülés New Yorkból minden összetevője a helyén volt és van azóta is. A kiváló főszereplők, a történet, a dramaturgia és a zene (amit maga a rendező komponált) adja azt a kiapadhatatlan menőség-faktort, ami miatt annyira szerettük a nyolcvanas éveket.
Valódi kőkemény ponyvafilm, VHS kazetták határait feszegető bűnös élvezetté nemesedett az idők során. Itthon a MOKÉP forgalmazta videókazettán, eredeti nyelven, pocsék feliratozással. De a slendrián mágnesszalag mélyén alvó főnixmadár kifejezetten rémisztő tudott lenni egy akkori 9 évesnek.
A rácsos ablakú sárga taxi, amit huligánok téglával dobálnak, vagy a punk frizurás bohóc, aki a várost uraló Herceg jobbkeze a mai napig felejthetetlen. Mindemellett a film ügyesen egyensúlyoz a rémületkeltés, a western, az akciófilm határán, és ha van világvége-humor, akkor ez az összetevő is remek ízt kölcsönöz a filmnek.
Mivel ez egy haldokló világ, a szereplők egymáshoz való viszonya is igen érdekes: betyárbecsület köti össze Braint, a városban rekedt "értelmiségit", Haukot a rendőrfőnököt és Snake-et úgy, hogy tudják, ők is csak cserejátékosok ebben az emberiséget elpusztító nagy meccsben, aminek az elejét már nem látják, a végét sejtik, a jelenét megérteni pedig végképp nem fogják. Életük egy nagy menekülés marad, és csak remélhetik, hogy élve megússzák. És az emberiség.
Ritka együttállás terméke tehát a Menekülés New Yorkból. Még ha kicsit kopott is itt-ott, mint Snake bőrdzsekije és egy felesleges folytatást is megélt, az ítéletet maguk a nézők mondták ki felette: pár éve felröppent a remake lehetősége Gererd Butlerrel, hogy a mai sivatagosan üres álomgyárban újra divatba hozzák a menőséget. De fel kell kötni hozzá a nadrágszíjat, mert Snake Plisskennel feltehetőleg a következő harminc évben sem veheti fel senki a versenyt.-Skip
Lassan de biztosan közeledik az árverés is, talán Snake is oda tart, az biztos, hogy az órája mindig menő darab.
ui. James Cameron festeget, talán az első munkái között volt ez a film.
