A csőtoll varázsló.
2018. október 29. írta: laposhal

A csőtoll varázsló.

Nem tudom, miért, engem valahogy egy kártyalapra emlékeztet ez a plakát. Alul a egyik szereplő, vélhetően negatív, felette pedig a pozitív figura, aki miatt ez egy erős lap a pakliban. Közöttük ez a tagolt fehér csík, ami egyszerre alkalmas elválasztani, és egyformává tenni is őket. Nagyon szerencsés, mert mindkét figurának segíti kiemelni az arcvonásait. Tűpontos rajz, már-már hiperrealista, de azért van benne egy kis túlzás is. Remek választás volt ez az egész plakáton uralkodó pasztellszín is, mert tökéletesen alkalmazkodik mindenhez, és csak rásegít a figurák ábrázolására. Voltam olyan bátor, és megkérdeztem Kemény György grafikust, a plakát készítőjét, milyen emlékei vannak erről a munkájáról.

img_5428.jpg

Amikor 1971 táján egyik napról a másikra leszálltam a színes pop art stílusról (= túl sok plakátos kolléga kezdett utánozni), akkor egy reggel előszedtem a Főiskola óta eltett 6b-s fekete ceruzáimat, és mindent, plakátokat is az egykori főiskolai tanulmányrajzok modorában kezdtem el készíteni (Marat/Sade például), majd átmentem 0,5 mm-es fekete Rotring csőtoll rajzokba és minimum tíz évig ki sem szálltam belőle, önálló rajzaim, plakátjaim, borítóim, mindenem így készült végig a 70-es években. Párhuzamosan egyre több koncept munkám, térberendezésem is készült. 1982-ben, év végén a Dorottya utcai Galériában rendeztem „Az utolsó vacsora” című térberendezésemet, saját zenemontázzsal, világítási effektusokkal, továbbá 12 barátom Rotring-rajz portréjával, akiknek a keresztneve azonos volt az egykori 12 apostol nevével. A kiállítás bezárásának másnapjától kezdve nagy méretű, tök laza, expresszionista lendületű színes kréta, majd színes filctoll rajzokkal dolgoztam magamnak is, plakátjaimon is, ezek meg a 80-as éveket fedték le. A nálad lévő plakátjaimon ezek a váltások tök leolvashatóak.”

orizet.jpg

A plakát a november 9. plakátárverésen megvásárolható lesz majd.  Klikk a részletekért!

Innen ismét Field64 adom át a terepet, aki a filmről írt nekünk ismét remekül. 

Őrizetbevétel (1981) Rendezte : Claude Miller

Nincs még egy európai ország, ahol olyan nagy hagyománya lenne a bűnügyi filmeknek, mint Franciaországban. „A francia bűnügyi film kötelező mestervizsga” – írta egyszer a gall filmművészet nagy ismerője és rajongója, Bikácsy Gergely filmesztéta, és leszámítva a vígjátékra specializálódott művészeket, alig találunk olyan jeles francia rendezőt, aki ne áldozott volna legalább egyszer a műfaj oltárán. Nem kivétel Claude Miller (1942–2012) sem, aki Robert Bresson, Jacques Demy, Jean-Luc Godard és François Truffaut asszisztenseként tanulta meg a szakma gyakorlati fogásait. Első saját nagyjátékfilmje, az Útkereső (1976) is Truffaut hatását tükrözi, mindenekelőtt a Csirkefogókét (1957) és a Négyszáz csapásét (1959). Miután mentora 1984-ben elhunyt, Miller valósította meg Truffaut utolsó filmtervét, A kis tolvajlányt (1988). Egy-két kivételt leszámítva filmjeit jól fogadta a szakma és a közönség, az Őrizetbevételt például 1982-ben nyolc kategóriában jelölték a legrangosabb francia filmdíjra, a Césarra, és négy kategóriában győzött is: legjobb férfi főszereplő (Michel Serrault), legjobb férfi mellékszereplő (Guy Marchand), legjobb forgatókönyv (Claude Miller, Jean Herman és Michel Audiard), legjobb vágás (Albert Jurgenson). Az opusz alapjául egy brit krimiíró, John Wainwright 1979-ben publikált regénye, a Brainwash (Agymosás) szolgált. A filmváltozat cselekménye egy francia kisvárosban játszódik, ahol megerőszakolnak és meggyilkolnak két kislányt. A bűnténnyel Jérôme Martinaud-t, a gazdag és befolyásos ügyvédet vádolják meg, noha nincs ellene egyértelmű bizonyíték. Antoine Gallien felügyelő szilveszter éjszakára idézi be a gyanúsítottat, és egyre vitathatóbb módszerekkel próbálja vallomásra bírni. Az ügy megoldásában kulcsszerephez jut Martinaud felesége…

f6e73e51358674001d3d5fc6917aaf3b.jpg

Michel Audiard, a jó nevű forgatókönyvíró figyelt fel Wainwright regényére, és mint remek filmtémát ajánlotta Georges Dancigers producer figyelmébe. Dancigers osztotta a véleményét. Először a bűnügyi-társadalmi drámák két elismert alkotóját, Yves Boisset-t és Costa-Gavrast környékezte meg a projekttel, de mindketten nemet mondtak. A producer ekkor kereste meg Claude Millert, aki ugyan nagyot bukott a Mondjátok meg, hogy szeretem (1977) című Patricia Highsmith-adaptációjával, ennek ellenére ígéretes tehetségnek tartották. Miller a kudarc után évekig csak reklámfilmeket forgatott, Dancigers ajánlatára azonban örömmel mondott igent. Bölcsen döntött, mert az Őrizetbevétel sikere egy csapásra a tekintélyes alkotók közé emelte, ráadásul a film a kasszáknál is jól muzsikált: ennél nagyobb anyagi sikert csak A csitri (1985) című alkotásával ért el. Az Őrizetbevétel forgatókönyvét maga Miller írta Jean Herman közreműködésével: Herman akkoriban két kiugróan sikeres Belmondo-filmmel (Zsaru vagy csirkefogó?, 1979; Szabadlábon Velencében, 1980) a háta mögött keresett szakembernek számított. A dialógusok megírásába az ötletgazda Michel Audiard is beszállt. Lényegében kamaradrámáról van szó, ezért különösen fontos volt a főszerepek kiosztása.

mv5boti1mjqxmjuymv5bml5banbnxkftztcwmdu1nta4nw_v1.jpg

Lino Venturának a Magyarországon is bemutatott Agyő, haver! (1975) óta nem volt sikeres filmje, miközben két jó barátja, Alain Delon és Jean-Paul Belmondo új filmjei francia kasszarekordokat döntöttek. Az Őrizetbevételnek köszönhetően Ventura végre visszakerült a keresett sztárok közé. A meggyanúsított ügyvédet megformáló Michel Serrault nemzetközi hírnevét az Őrült nők ketrece (1978) című zseniális vígjáték és a magyar mozikban Kémek a lokálban (1980) címmel játszott folytatása alapozta meg. Az Őrizetbevétel annak lehetőségét jelentette, hogy egy egészen más műfajú filmben bizonyíthassa kimagasló tehetségét. Így is történt, és egészen 2007-ben bekövetkezett haláláig igen változatos témájú (és színvonalú) filmekben láthattuk őt. Miller a Halálos kószálás (más magyar címén: Végzetes kaland, 1983) című különös pszichológiai krimijének főszerepét is rábízta.

mv5byjg4njk0zmutmdi4yi00njywlwfiowqtnwm3mgy4zgm2ngjhxkeyxkfqcgdeqxvyntm4mjgznzc_v1.jpg

Az osztrák származású Romy Schneider a tragikus sorsú Sisi császárné életéről szóló trilógiával lopta be magát az európai közönség szívébe. Ahogy várható volt, ezt követően a filmesek megpróbálták beskatulyázni a romantikus hősnő szerepkörébe, amelyből csak úgy tudott szabadulni, hogy áttelepült Franciaországba, és elölről kezdte karrierje felépítését. Ebben az olasz Luchino Visconti különösen sokat segített neki, és Romy kizárólag az ő kedvéért 1972-ben negyedszer is hajlandó volt eljátszani Sisit a homoszexuális bajor királyról, II. Lajosról szóló Ludwig című drámában. A hetvenes években a művésznőt elsősorban drámai szerepekben láthatta a közönség, miközben magánélete is bővelkedett a drámai fordulatokban: szakítások, válások, depresszió, szenvedélybetegségek. Az Őrizetbevétel sikerét sajnos már nem tudta kiélvezni: bő két hónappal a francia premier előtt, 1981. július 5-én első házasságából született fia, David egy tragikus balesetben meghalt. A tizennégy éves fiú vendégségben volt mostohaapja szüleinél, ahol át akart mászni a villa vaskerítésén, ám megcsúszott, és felnyársalta magát. Romy nem egész egy évvel élte túl szeretett gyermekét: szívelégtelenségben halt meg 1982. május 29-én, noha sokan azt rebesgették, hogy öngyilkosságot követett el altatótablettákkal. Volt vőlegénye, Alain Delon megható szavakkal búcsúztatta őt, Romy második házasságából született lánya, Sarah Biasini azonban mindmáig Delont hibáztatja azért, hogy édesanyja élete végzetesen félresiklott. (Ezt egyébként nagymamája, Magda Schneider színésznő is így gondolta.)

csm_lempertz-1058-228-photographie-robert-lebeck-romy-schneider-in-quibero_0fb327a737.jpg

Az Őrizetbevétel forgatása 1981. január 27-én kezdődött, és március 13-án ért véget. A tengerparti bűnügyi helyszín a Pas-de-Calais megyében található Cucq kedvelt turisztikai célpontja, a Stella-Plage volt. A rendőrség udvarán játszódó képsorokat a versailles-i prefektúra udvarán forgatták, a belsőket viszont a Studios Eclair (Seine-Saint-Denis megye, Épinay-sur-Seine település) műtermeiben vették fel. A filmet 1981. szeptember 23-án mutatták be Franciaországban. Párizsban az első héten 29 filmszínház játszotta, 165 240-en váltottak rá jegyet. A következő héten 30 fővárosi moziban 122 276-an látták. A harmadik héten már 32 helyen vetítették, és 101 276 nézőt vonzott. A bevételek szempontjából mindhárom héten a második legsikeresebb film volt, csupán Spielberg bombasikere, Az elveszett frigyláda fosztogatói (1981) előzte meg. Az Őrizetbevételt Párizsban összesen 726 359 néző tekintette meg, országos szinten 2 098 038-an voltak kíváncsiak rá.

mv5bmwzhztk4zdutzjq5oc00y2e0lwfhowutyjnhnjk3y2iwmmu4xkeyxkfqcgdeqxvyntm4mjgznzc_v1.jpg

1981. november 29. és december 4. között egy filmvásárlással megbízott magyar delegáció 26 filmet tekintett meg Párizsban, de csak hármat vásárolt meg. Az Őrizetbevételért a francia forgalmazó, a Roissy Films huszonötezer frankot kért, a Belmondo nevével fémjelzett A profiért pedig harmincezret, és előre közölte, hogy nem enged az árból. Ezt a magyar fél abban az esetben volt csak hajlandó elfogadni, ha a függőben lévő filmek (Az utolsó metró, Gyanútlan gyakornok) árából a Roissy engedményt ad. Az alkudozások végül mindegyik produkció esetében sikerrel zárultak, mert mind a négy film idővel eljutott a magyar mozikba. Az Őrizetbevétel bemutatóját az IMDb tévesen 1982. június 23-ára datálja, ám a premier valójában egy évvel később, 1983. június 23-án volt. Az opusz hazai fogadtatása nem volt annyira lelkes, mint Franciaországban: „A filmet a kimódolt fordulatok, illogikus »csavarintások«, művészieskedő sejtelmességek végül is egy olyan rejtvényhez teszik hasonlóvá, amelyhez elfelejtettek kulcsot adni” – írta róla a Filmvilágban (1983/7) Zoltán Katalin. A film remake-je 2000-ben készült el amerikai–francia összefogással, Stephen Hopkins rendezésében. A polkorrektség jegyében az egyik főszereplő (a nyomozó) már egy afroamerikai színművész volt, Morgan Freeman. A gyanúsítottat Gene Hackman, feleségét Monica Bellucci alakította. Az Under Suspicion Franciaországban egyértelműen megbukott, mindössze 295 836 nézője volt. Magyarországon csak DVD-n jelent meg 2001-ben Meggyanúsítva címmel.

A bejegyzés trackback címe:

https://plakatfiu.blog.hu/api/trackback/id/tr4314331927

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása