A mi XX. századunk.
2018. január 23. írta: laposhal

A mi XX. századunk.

Amikor a 6. plakátárverés anyagát válogattam decemberben, volt egy olyan elképzelésem, hogy legyen erősebb a magyar film jelenléte az anyagban. Így került bele Enyedi Ildikó első nagyjátékfilmjének a plakátja is az árverésbe.

az_a_n_xx.jpg

 

Mondhatnám azt, hogy akkor már sejtettem, hogy valami fog a rendezőnő körül történni, mert az új filmje megnyerte már a Berlini filmfesztivál díjait. És mondom is mert nekem Tanúm is van, igaz Pelikán elvtárs! Gratulálok innen is.

A következőkben három magyar film, és annak plakátja és a forgatások alatt készült fotók jönnek. Mind háromban erősen jelen van a szexualitás, vagy az erotika. Kinek mit tetszik. Van benne habkönnyű darab, és olyan is ami olyat út mint egy komoly balegyenes. Vendég írónk ezúttal is field64. Köszönöm neki. Az árverés holnap lesz  (2018. január 24.  17.00 BÁV Apszisterem, 1052 Budapest, Bécsi u. 3.) mindenkit szeretettel várunk.

 

Eroticus Hungaricus

 

egy_erkolcsos_ejszaka.jpg

 

Egy erkölcsös éjszaka (1977)

Makk Károly már az ötvenes években meg akarta filmesíteni Hunyady Sándor A vöröslámpás ház című novelláját. A forgatókönyv is elkészült Örkény István és Bacsó Péter közreműködésével, Aczél György, a hazai kulturális élet szürke eminenciása viszont kerek perec kijelentette, hogy a szocialista Magyarországon szó sem lehet arról, hogy film készüljön egy kuplerájról. A hetvenes években azonban már más szelek fújdogáltak: a Szerelem (1971) és a Macskajáték (1974) cannes-i sikere után (az utóbbit Oscar-díjra is jelölték!) Makk filmterveit elnézőbben bírálták el, és az Egy erkölcsös éjszaka zöld utat kapott a Dialóg Filmstúdiónál, amely Bacsó irányítása alatt állt.

az_erkolcsos.jpg

Az eredeti forgatókönyvet persze korszerűsíteni kellett. A szkript majdhogynem szöveghű a novellához, Makk azonban nem csupán lefényképezte a történetet, hanem gazdagította is: például egyértelműen a film leleménye az a színjáték, amikor a Mutter és a pipikék eljátsszák a Mama számára, hogy a bordély valójában egy tisztes úriház bentlakó kisasszonyokkal. A Mutter szerepére a direktor egy olasz világsztárt akart felkérni, az idén kilencvenöt esztendős Valentina Cortesét, akivel az 1974-es cannes-i filmfesztiválon ismerkedett meg. Cortese állítólag örömmel vállalta volna a szerepet, valamiért mégis meghiúsult az együttműködés.

egy_erkolcsos_ejszaka_10.jpg

Makk ekkor úgy gondolta, a magyar színésznők közül Psota Irén az egyetlen, aki a Muttert a legragyogóbban tudná eljátszani, és nem is tévedett. 

egy_erkolcsos_ejszaka_5.jpg

Kelepeit, a bordélyba beköltöző léha orvostanhallgatót Cserhalmi György alakította, a mamát a csodálatos Makay Margit, a Macskajáték emlékezetes epizodistája. Az örömlányok között ott találjuk Tarján Györgyit, Kishonti Ildikót, Mányai Zsuzsát, Kiss Marit és a tragikus sorsú táncdalénekes, Szécsi Pál nővérét, Szécsi Katalint. Bellát az Olaszországból érkezett Carla Romanelli formálta meg, aki akkoriban több magyar filmben is játszott, Nusikát pedig Edith Leyrer osztrák színésznő. 

00274366.jpeg

Minden közreműködő utólag áradozott arról, hogy Makk milyen nagyszerűen bánt ezzel a hölgykoszorúval. Mindig tudta, kinek mit kell mondania, hogy oldódjanak a belső és külső feszültségek, ugyanakkor vérbeli rendezőként igyekezett a film javára fordítani a színésznők között kialakult emberi kapcsolatokat, legyen szó barátságról vagy kisebb-nagyobb súrlódásokról. Makk 1977-ben még azt nyilatkozta, hogy Csengey Emőke jelmeztervezővel hirdetés útján szerezték be a korabeli öltözékeket, Szeretni kell című 2014-es önéletrajzi kötetében viszont már úgy emlékezett, hogy Csengey a Teleki téri piac régi ruhákat árusító üzleteiben válogatta ki a legmegfelelőbb darabokat.

erko_lcso_s.jpg

A legfontosabb forgatási helyszín az óbudai Selyemfonó épülete volt, amelynek udvarát Tóth János operatőr javaslatára áttetsző műanyaggal borították be. Ez és a speciális világítástechnika lehetővé tette, hogy a stáb függetlenítse magát a külső időjárási körülményektől, így akár derült időjárást is tudtak varázsolni a filmvászonra, miközben a valóságban esett. Vayer Tamás díszlettervező a belső tereket több rétegben festette be különféle festékekkel, melyek egymással keveredve száradás után békebelien kopottas hangulatot árasztottak. A cselekményhez szükséges külső felvételeket Esztergomban készítették. (Az eredeti novella Kolozsvárott játszódott.) Az Egy erkölcsös éjszaka képviselte Magyarországot az 1978-as cannes-i filmfesztiválon, ahol számos nagynevű alkotó (Marco Ferreri, Ermanno Olmi, Jerzy Skolimowski, Jules Dassin, Karel Reisz, Krzysztof Zanussi, Ósima Nagisza) is részt vett a versenyben. Különös véletlen, hogy a francia Louis Malle amerikai színekben indult alkotása, a Brooke Shields és Susan Sarandon nevével fémjelzett Csinos kislány javarészt szintén egy bordélyban játszódott, számos kritikus azonban Makk filmjét jobbnak találta. Az Arany Pálmát végül egy olasz film kapta, Ermanno Olmi drámája, A facipő fája.

 

Elveszett illúziók (1983)

A legtöbbet betiltott magyar rendezők toplistáján előkelő – ha ugyan nem az első – hely illetné meg Gazdag Gyulát, akinek több dokumentumfilmjét és a Bástyasétány 74. (1974) című játékfilmjét is évekig tartó dobozfogságra ítélték. Részben emiatt született meg az Elveszett illúziók, hiszen ahogy Gazdag később keserűen fogalmazott: „talán Balzacot mégsem lehet betiltani”. Persze egyáltalán nem állt szándékában hűségesen ragaszkodni a regényhez, hanem az 1960-as évek magyar valóságába helyezte át a cselekményt. Ennek az alkotói szándéknak a kétkötetes mű második része, az Egy vidéki nagyság Párizsban felelt meg a legjobban.

elveszett.jpg

A forgatókönyv megírásában Spiró György és Győrffy Miklós is részt vett. Gazdag szerint a regényben megrajzolt karriertörténet bármilyen korban és helyszínen időszerű, s ők azért épp a hatvanas éveket választották, mert mindhárman akkor kezdték a pályájukat. A könyvben minden a pénz körül forog, a filmben inkább a nagy lehetőségekért, az előnyös pozíciókért törtetnek a szereplők. Nevüket ugyan magyarosították az alkotók, mindazonáltal néhol összecseng a kettő: Lucien Chardon – Sárdi László, Camusot – Kamuti stb.

elveszett_illuziok_6.jpg

Nem kevesebb, mint hatvanöt helyszínen zajlott a forgatás: voltak szabadtéri jelenetek és belsők is, bizonyos képsorokat pedig éjszaka forgattak. Mindez különösen nagy szervezettséget és munkafegyelmet igényelt. A színészek között vendégművészek is voltak: a Lusztó Istvánt játszó Robert East az Egyesült Királyságból, a Dániel Andrást megformáló Bogusław Linda Lengyelországból jött. Az elkészült film sajnos nem talált egyöntetűen lelkes fogadtatásra, a kritikusok leginkább a szereplőket dicsérték.

elveszett_illuziok.jpg

Létay Vera a Filmvilágban például így írt: „Máté Gábor, a fiatal színésznemzedék e kiemelkedő képviselője a naiv, vidéki fiú ártatlan gátlástalanságát, az észrevétlen belső könnyűséget, ahogyan jó és rossz iránti fogékonysága egymásba olvad, minden külső erőfeszítés nélkül hiteti el. Talán csak a hódítás megmagyarázhatatlan varázsát nem tudja közvetíteni – istápolásra szoruló, szappanillatú iskolásfiú; inkább meghat, mint hat. Udvaros Dorottya immáron nevezetes jelenetében, amikor a szerepéből kisemmizett, kezdő színésznő a tükör előtt lesminkel, érett, nagy művészként marad meg emlékezetünkben. Először a színészmesterség fegyelmezett kiskatonájaként veszi le felső műszempilláját, majd az alsót, felkeni a krémet, és a papír zsebkendővel letörölt színpadi festék újabb és újabb rétege alól egyre meztelenebbül tűnik elő a megsebzett, kiszolgáltatott emberi arc. Különleges léleksztriptíz. És a külföldiek: Robert East, a kedves, cinikus újságíró-cimbora, a titokzatos Dánielt megszemélyesítő lengyel Bogusław Linda hihetetlenül laza, szuggesztív játéka, a magyarok közül Margittay Ági finoman megoldott felkínálkozása a közben »karriert« befutott korábbi szeretőnek árnyalt és mélyen átgondolt ábrázolás.”

 

Mielőtt befejezi röptét a denevér (1989)

A nyolcvanas évek egyik legnépszerűbb rádióműsora, a Halló, itt vagyok! Szilágyi János nevéhez fűződik. Ebbe a műsorba bárki betelefonálhatott, elmondhatta, ami a szívét nyomja, és beszélgethetett az empatikus műsorvezetővel. Az egyik adásban egy különösen megrázó történet hangzott el. Egy nő mesélt egy tizenöt éves ipari tanulóról, aki egyszer bent aludt a munkahelyén, ahol a telefonáló asszony férje is dolgozott. Később kiderült, hogy a srác azért ott húzódott meg, mert nem akart hazamenni: anyja szeretője ugyanis szexuálisan közeledni próbált hozzá, az édesanya pedig térden állva könyörgött a gyermekének, hogy ne utasítsa el a férfi közeledését, mert nem bírná elviselni, ha a szeretője emiatt elhagyná őt. Tímár fantáziáját megragadta a szomorú eset, és amikor Szomjas György egy készülő televíziós szkeccsfilm kapcsán őt is megkereste, egy háromoldalas szinopszist írt a történet alapján. Szomjas csupán annyi előzetes feltételt szabott, hogy a majdani 20-30 perces film mindenképpen krimi legyen. Miközben ezek az előkészületek folytak, a mozik bemutatták Tímár Moziklip (1987) című filmjét, melyet a szakma és a közönség is jól fogadott. A produkciót a Dialóg Filmstúdió gyártotta.

mielott_befejezi.jpg

A vállalat vezetője, Bacsó Péter érdeklődött a fiatal rendezőnél, hogy volna-e valamilyen újabb filmterve, amelyet szeretne megvalósítani. Tímár neki is megmutatta a szinopszist, amelynek alapján Bacsó azonnal megrendelte a forgatókönyvet. Az akkor még bizonytalannak látszó televíziós szkeccs helyett a direktor természetesen az egész estés mozifilmet választotta. Az opusz címe egy pontatlan idézet Shakespeare Macbethjéből („Mielőtt befejezi vaksi röptét /A denevér, mielőtt álmosan / Elzümmögi Hecate szaruszárnyú / Bogara az éj altató dalát: Iszonyú tett történik” – Szabó Lőrinc fordítása), ami úgy a drámában, mint a filmben valami végzetszerűen bekövetkező tragédiát jelez előre.

a_deneve_r_01.jpg

A rendező saját bevallása szerint akkoriban még nem sokat tudott a homoszexuálisok világáról, és csak a film miatt kezdett behatóbban foglalkozni vele. Gondosan tanulmányozta ugyan a szakirodalmat, illetve a szépirodalmi és filmes előzményeket, de korántsem volt biztos abban, hogy sikerült a lényeget megragadnia. Igaz, a trióból őt leginkább az anya személyisége és viselkedésének okai érdekelték, a fiú és a szerető alakjának dramaturgiai kidolgozottságát is ennek rendelte alá.

mielott_befejezi_roptet_4.jpg

Az eredeti forgatókönyvből még egyértelműen kiderült, hogy a csábító homoszexuális férfi egy magas beosztású rendőr, ezt a motívumot azonban – amolyan felülről javasolt öncenzúraként – végül homályban hagyták.

mielott_befejezi_roptet.jpg

Tímár freudi magyarázatot adott arra, hogy miért épp rendőrt csinált a férfiból: egyrészt tizenhárom éves korában két rendőr durván és ártatlanul megverte őt, és ez az incidens mély nyomot hagyott benne, másrészt úgy gondolta, hogy minél nagyobb hatalommal rendelkezik valaki, annál hajlamosabb az ambivalens viselkedésre.

mielott_befejezi_roptet_3.jpg

A valós történet szereplője egyébként nem rendőr volt, ahogyan az igazi édesanya sem pénztárosnőként dolgozott, ám a direktor szerint ez a foglalkozás hatásosan szimbolizálja a magányt. Egyértelműen a valóságon alapul az éttermi jelenet, amikor a hangoskodó vendég a földre borítja a szerinte ehetetlen svéd gombasalátát. A cselekmény egyéb fordulatai – a véletlenül bekövetkező halálos baleset a diákok munkavégzése közben, az anya öngyilkossága, a fiú fondorlatos bosszúja a férfin – tudomásom szerint az alkotók fantáziájának szüleményei.

mielott_befejezi_roptet_1.jpg

A szélsőséges, helyenként az irrealitás határán mozgó jeleneteket az egységes és erős képi világ (operatőr: Kardos Sándor) és a színészek kiemelkedő játéka hitelesíti: az anyát Bodnár Erika, a férfit Máté Gábor játssza, a fiút a tizenhat éves Csontos Róbert formálja meg. A szlovákiai Komárnóban élő Csontos állítólag a tévében látta meg először Tímárt, és levelet írt neki, hogy szeretne magyar színész lenni. A rendező fotókat kért tőle, és a kapott képek alapján döntött úgy, hogy neki adja a filmbeli fiú szerepét. (A figurát szintén Robinak hívják, de ezt a nevet már Csontos feltűnése előtt kiválasztották.) A film nemcsak itthon, hanem külföldön is vitákat gerjesztett, különösen az NSZK-ban, ahol akkoriban került előtérbe a homoszexuális szubkultúra, ami javarészt olyan figyelemre méltó, provokatív filmrendezőknek köszönhető, mint például Rainer Werner Fassbinder, Rosa von Praunheim, Werner Schroeter és Frank Ripploh. A nyugatnémet kritikusok úgy látták, hogy Tímár filmje a melegekkel kapcsolatos, szerintük idejétmúlt sztereotípiákat erősíti meg, amikor a homoszexuális figurát egyértelműen negatív megközelítésben ábrázolja. Úgy gondolom, nem teljesen alaptalanok ezek az észrevételek, de épp Máté Gábor alakításának köszönhetően a figura emberi oldalát is megláthatjuk, nemcsak a hatalmával visszaélő, ellenszenves manipulátort.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://plakatfiu.blog.hu/api/trackback/id/tr5213598379

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása