„Melyik úgy mégis itt a legőrültebb köztetek?”
2018. november 09. írta: laposhal

„Melyik úgy mégis itt a legőrültebb köztetek?”

SZÁLL A KAKUKK FÉSZKÉRE

Ken Kesey (Kenneth Elton Kesey, 1935–2001) első és leghíresebb regénye, a Száll a kakukk fészkére 1962-ben jelent meg először. A szerző 1959-ben anyagi okok miatt részt vett egy CIA által finanszírozott gyógyszerkísérletben, amelyben az LSD, a kokain, a pszilocibin, az alfa-metiltriptamin, a dimetiltriptamin és a meszkalin hallucinogén hatásait vizsgálták. Számos személyes feljegyzést készített kísérleti tapasztalatairól, sőt a hivatalos kísérlet befejezése után magánszorgalomból folytatta a szerek hatásának vizsgálatát önmagán. Később egy veteránkórházban ápolóként vállalt munkát, ami szintén nagy hatással volt rá. Ezek az élmények inspirálták regénye megírására.

one-flew-over-the-cuckoos-nest-book-cover.jpg

A könyvet állítólag még 1959-ben befejezte, de csak három év múlva sikerült kiadatnia. Művét a behaviorizmus (viselkedés-lélektan) kritikájának szánta, és kiállt az individualista elvek mellett. A cselekmény helyszíne az Oregon Pszichiátriai Kórház, az eseményeket az egyik beteg, a magát süketnémának tettető Bromden (a magyar változatban: Serteperte) főnök szemszögéből követhetjük végig. Az osztály betegeit a szigorú Ratched főnővér tartja kordában.

one-flew-over-the-cuckoos-nest-behind-the-scenes-1.jpg

Az intézetbe egy új beteget hoznak, Randle Patrick McMurphyt, méghozzá egy büntetés-végrehajtási intézetből. McMurphy képtelen elviselni az embertelen bánásmódot, és megpróbálja felrázni a betegeket a fásult beletörődésből. A Főnővér azonban nem tűri sem az önállóságot, sem a lázadást, és kegyetlen módon töri meg McMurphy ellenállását… A könyv eredeti címe (One flew over the cuckoo's nest) egy Magyarországon ismeretlennek mondható gyerekmondóka utolsó sorából származik: „Vintery, mintery, cutery, corn, / Apple seed and apple thorn, / Wire, briar, limber lock / Three geese in a flock / One flew East / One flew West / And one flew over the cuckoo's nest…”

img_5610.jpg

A filmhez készült gyönyörű filmplakát Máté András munkája.

A regényt Dale Wasserman adaptálta színpadra, az amerikai ősbemutató 1963. november 13-án volt a New York-i Broadwayn, a Cort Theatre-ben. McMurphyt Kirk Douglas, Bromden főnököt Ed Ames, Billyt Gene Wilder, a Főnénit Joan Tetzel játszotta. Douglas megszerezte a filmjogokat, de egyetlen stúdió sem volt hajlandó finanszírozni a tervezett produkciót. Amikor a fia, Michael Douglas a hetvenes években producerként is ki akarta próbálni magát, Kirk átengedte neki a jogokat, sőt lemondott a főszerepről is, mert belátta, hogy időközben túlságosan megöregedett ahhoz, hogy filmvásznon is hiteles McMurphy legyen. Mielőtt rátérnék arra, hogy Michael hogyan hozta tető alá a többszörös Oscar-díjas filmet, tekintsük át a mű magyarországi történetét. A könyv első hazai kiadása 1972-ben jelent meg az Európa Könyvkiadó Modern Könyvtár című sorozatában, a fordítást Bartos Tibor készítette. „Merész, egycélú lendület, izgalmas cselekménybonyolítás, kitűnően megszerkesztett jelképrendszer, bizarr és mégis hiteles emberábrázolás jellemzi a művet. A regény azt sugallja, hogy a reménytelen kiszolgáltatottságban is lázadni kell az embertelenség ellen, mert az áldozat – fájdalmas bár – nem céltalan: talán van még visszatérés az elveszett emberséghez. Első regény ritkán robban be olyan fergeteges erővel az irodalmi életbe, ahogyan Kesey regénye. Könyve azok közé a parabolák közé tartozik, amelyek egy allegorikus, mélyebb jelentés tolmácsolása mellett egyidejűleg a félelmetes realitás erejével hatnak. A lázadó írás nyomasztó, ugyanakkor katartikus, felemelő olvasmány” – írta róla az irodalom szerelmese, Legeza Ilona.

1977_kakukkfeszek06.jpg

A színdarabot Kakukkfészek címmel 1977. április 22-én mutatta be a budapesti Vígszínház. Fordító: Bátki Mihály, rendező: Kapás Dezső. A fontosabb szerepeket Koncz Gábor (McMurphy), Bujtor István (Bromden), Kern András (Billy) és Béres Ilona (Ratched nővér) játszotta. Az elmúlt négy évtizedben az ország több színházában is műsorra tűzték, legutóbb a Gyulai Várszínházban láthatták az érdeklődők: a premiert 2016. augusztus 2-án tartották Zöldi Gergely fordítása alapján. Az előadás a Száll a kakukk fészkére címet kapta, rendezője Znamenák István. Főszereplők: Szabó Kimmel Tamás (McMurphy), Kocsis Pál (Bromden), Péterfy Bori (Ratched nővér) és Dékány Barnabás (Billy).

mv5bmme0ywfkzjetodqyyi00owiylwi2yzctyta1zjk2mwyynmm1xkeyxkfqcgdeqxvyntmzntiwmje_v1.jpg

Michael Douglas nem az eredeti regényt, hanem Dale Wasserman színdarabját tekintette kiindulási alapnak. Ebből született meg a forgatókönyv első változata, melyet Lawrence Hauben írt. Hauben hívta fel Douglas figyelmét az emigráns cseh rendezőre, Miloš Formanra, akinek a Tűz van, babám! (1967) című filmjét annak idején Csehszlovákiában betiltották, miközben esélyes volt a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjra. Hauben szerint Forman stílusa illett a Kesey-regény tervezett filmváltozatához. Douglas felvette a kapcsolatot Formannal, és meghívta Kaliforniába egy egyeztető megbeszélésre. Forman számára a Száll a kakukk fészkére története nem fikció volt, hanem az a valóság, amelyben egészen 1968-ig, a prágai tavaszig élt. Szerinte Ratched nővér a Csehszlovák Kommunista Pártot is szimbolizálta: a Párt éppolyan szigorú szabályok betartását követelte állampolgáraitól, mint a Főnéni a betegektől. Forman mellett voltak más jelöltek is a rendezésre, például Hal Ashby, aki figyelemre méltó sikert aratott Az utolsó szolgálat (1973) című filmmel, és annak főszereplőjét, Jack Nicholsont javasolta McMurphhy szerepére is. Nicholsont érdekelte McMurphy figurája, de épp nem ért rá, mert Roman Polanskival forgatta a Kínai negyedet (1974). Douglas úgy döntött, kivárják azt a fél évet, amíg Nicholson szabad lesz, és ezalatt összeválogatják a stábot. Jack egyébként az egymilliós gázsija mellé százalékos részesedést is kapott, amivel igen jól járt, hiszen a film később elképesztő világsikert aratott.

mv5bzwy1ngnindatn2fknc00nwe2ltg4mwytngjky2mym2m0y2m2xkeyxkfqcgdeqxvymje5mzm3mja_v1.jpg

A stáb összeválogatásának első lépéseként Douglas a rendező személyében határozott: Forman kapta a megbízást. A direktor határozott elképzelésekkel látott munkához. Így például visszautasította a Kesey által írt forgatókönyvet, amelyet Douglas társproducere, Saul Zaentz rendelt az írótól, miután neki nem tetszett Hauben verziója. Forman semmiképpen nem akarta megtartani az Indián narrációját, Kesey viszont ragaszkodott hozzá. Amíg Kesey és Zaentz anyagi dolgokon vitázott egymással, addig Forman egy új forgatókönyvet íratott Bob Goldmannal.

mv5bmtc5oduymdi5ml5bml5banbnxkftztcwnzm5otqynw_v1_sy1000_cr0014801000_al.jpg

A stáb összeválogatásának nyitányaként Douglas elsőként a rendező személyében határozott: Forman kapta a megbízást. A direktor határozott elképzelésekkel látott munkához. Így például visszautasította a Kesey által írt forgatókönyvet, amelyet Douglas társproducere, Saul Zaentz rendelt az írótól, miután neki nem tetszett Hauben verziója. Forman semmiképpen nem akarta megtartani az Indián narrációját, Kesey viszont ragaszkodott hozzá. Amíg Kesey és Zaentz anyagi dolgokon vitázott egymással, addig Forman egy új forgatókönyvet íratott Bob Goldmannal.

10-2.jpg

Kevésbé köztudott, hogy a szereposztás első biztos pontja nem Jack Nicholson volt, hanem Douglas jó barátja, Danny DeVito, aki a Martini nevű beteget játszotta, akárcsak a darab 1971-es off-Broadway-előadásán.

mv5bmtu4oti5njq1of5bml5banbnxkftztgwmdi1mtuxntm_v1_sy1000_cr0_0_1244_1000_al.jpg

Az Indiánt alakító Will Sampsont egy használtautó-kereskedő ajánlotta a szerepre. A férfi egy közös repülőúton beszédbe elegyedett Douglasszel, aki mesélt útitársának a készülő filmről, és elmondta, hogy egy tagbaszakadt fickót keres az Indián szerepére. Az autókereskedő rendszeresen üzletelt igazi indiánokkal, és az ő javaslatára került be Sampson a produkcióba.

mv5bmje4mtq3odc4mv5bml5banbnxkftztcwmjyzntiwna_v1_sy1000_cr0_0_1497_1000_al.jpg

A Főnéni szerepére számos híres színésznő szóba került, mint például Anne Bancroft, Ellen Burstyn, Faye Dunaway, Jane Fonda, Audrey Hepburn, Angela Lansbury, Jeanne Moreau, Shirley MacLaine és Geraldine Page, de érdekes módon mindnyájan nemet mondtak. Forman nem különösebben kapacitálta egyiküket se, mert az volt az elképzelése, hogy csak a férfi főszereplő legyen sztár, hiszen ő az igazi vezéregyéniség, a többi szerepre kevésbé ismert, sőt egyenesen ismeretlen művészeket akart. Candy szerepét Shelley Duvallnak szánta, akire Robert Altman Tolvajok, mint mi (1974) című filmjében figyelt fel. Ugyanebben a filmben felkeltette érdeklődését az egyik mellékszereplő, Louise Fletcher is, aki alkalmasnak tűnt Ratched nővér szerepére. Mint kiderült, Fred Roos, a szereposztó rendező is már kiszemelte a színésznőt. Elhívták meghallgatásra, ami nem sikerült ugyan rosszul, de nem volt egyértelműen meggyőző sem. Miközben Forman további színésznőket is kipróbált, újra és újra visszahívta Louise-t, akit megnézett Douglas és Zaentz is. Egy nappal 1974 karácsonya után Fletcher ügynöke felhívta a színésznőt, és közölte vele, hogy január 4-én jelenjen meg az Oregon Állami Kórházban, mert kezdődnek a forgatást megelőző próbák – vagyis Louise végül megkapta a szerepet. Mindazonáltal nemcsak ő, hanem valamennyi szereplő részt vett az egyhetes előkészítésen, melynek során megfigyelték az igazi betegek mindennapi rutinját, sőt Nicholson és Fletcher megfigyelőként részt vettek egy elektrosokk-kezelésen is.

f1_large.jpg

Az oregoni kórház igazgatója, Dean Brooks nemcsak beleegyezett abba, hogy a filmet az intézményben forgassák, hanem eljátszotta John Spivey szerepét is. A minél meggyőzőbb színészi alakítások érdekében hozzájárult ahhoz is, hogy egyes szereplők az éjszakát is az osztályon töltsék.

mv5bmjewmtuwmtyznv5bml5banbnxkftztcwnty5ndk3mw_v1_sy1000_cr0_0_1490_1000_al.jpg

Az alkotók egyetértettek Brooks azon javaslatával, hogy igazi betegek is szerepeljenek a filmben. Michael Douglas állítólag csak jóval később tudta meg, hogy a statisztáló betegek között közveszélyesek is voltak. Filmtörténeti pletykák szerint Forman a szokásokkal ellentétben nem volt hajlandó megmutatni a stábnak a felvett anyagot, s emiatt többen is kételkedni kezdtek a hozzáértésében, sőt Jack Nicholsonnak még a saját alakítását illetően is kételyei támadtak. Michael Douglas tartott a helyzet elmérgesedésétől, ezért meggyőzte Formant arról, hogy legalább Nicholsonnak adjon lehetőséget az anyag visszanézésére. A rendező beleegyezett ebbe, és Nicholson bizalma mind benne, mind önmagában helyreállt.

mv5bmthlngmwnwmtmzflyy00zty2lthjmmytowuwnde2mgjkodgyxkeyxkfqcgdeqxvyntmzntiwmje_v1_sy1000_cr0_0_872_1000_al.jpg

A munkát Haskell Wexler operatőr kezdte, akitől Forman „művészi nézeteltérések” miatt néhány nap után megvált. Állítólag az volt a gond, hogy Wexler brillírozni akart, látványos képi megoldásokat szeretett volna, Forman viszont azt akarta, hogy a kamera szinte észrevétlen legyen, mintha a néző egy ablakon át figyelné az eseményeket, és nem a felvevőgép közvetítené azokat. Wexler szerint az elbocsátás hátterében az állt, hogy a Forman-filmmel párhuzamosan az Underground című dokumentumfilmben is dolgozott, amely egy körözés alatt álló terrorista csoportról szólt. A Száll a kakukk fészkére fotografálását Bill Butler vette át, aki szerint Forman és Nicholson között olyan komoly nézeteltérések voltak, hogy a színész nem is volt hajlandó személyesen kommunikálni a rendezővel, csak közvetítő útján. (Előző filmje, a Kínai negyed forgatásán partnernője, Faye Dunaway is így viselkedett Roman Polanskival, miután súlyos konfliktus keletkezett közöttük.) A konfliktus oka esetleg az is lehet, hogy Forman igazából nem Nicholsont akarta volna főszereplőnek, hanem a közelmúltban elhunyt Burt Reynoldsot, Douglas viszont ragaszkodott Jackhez. Forman és Nicholson között állítólag annyira elmérgesedett a viszony, hogy a színész még hosszú évek múlva sem enyhült meg, és nem volt hajlandó közreműködni a DVD-változat extráinak elkészítésében sem. Rendhagyó módon a film jeleneteit az események sorrendjében vették fel, ami a színészek számára megkönnyítette a beleélést. Egyetlen jelenet volt, amit az időrendet felrúgva utoljára vettek fel: a horgászás, mert az szabadtéri esemény volt, nem az Intézetben játszódott. Ezt egy hétig forgatták, és Nicholsont leszámítva mindenki tengeribeteg lett, aki ott volt.

mv5bmjq3ndg1mzq0m15bml5banbnxkftztcwnjm5otqynw_v1_sy1000_cr0_0_1494_1000_al.jpg

A Száll a kakukk fészkére az előre kitűzött határidő után készült el, és jócskán túllépte kétmilliósra tervezett költségvetését is: 4,4 millió dollárba került. (Más források „csak” hárommillióról tudnak.) Saul Zaentz kölcsönt vett fel, hogy a különbözetet előteremtse.

mv5byzm5otzjzwmtnmqzmy00ywqzltljmjetntc3nmu4nzljnziyxkeyxkfqcgdeqxvyntmzntiwmje_v1.jpg

A nagyvonalú gesztus elnyerte méltó jutalmát: Forman alkotása az 1975-ös esztendő harmadik legsikeresebb filmje volt a bevételek szempontjából (csak az Egyesült Államokban 109 millió dollárt jövedelmezett), és kilenc kategóriában jelölték Oscar-díjra. Az öt legfontosabbnak tartott kategóriában győzött: legjobb film (Michael Douglas és Saul Zaentz), legjobb rendező (Milos Forman), legjobb adaptált forgatókönyv (Lawrence Hauben és Bo Goldman), legjobb férfi (Jack Nicholson) és legjobb női (Louise Fletcher) főszereplő. Erre negyven év óta nem volt példa, amikor az Ez történt egy éjszaka (1934) című vígjáték elsőként nyert ezekben a kategóriákban.

one_flew_over_the_cuckoos_nest_r78_hn02727_t.jpg

Érdekesség, hogy az operatőri munkáért nemcsak Bill Butlert jelölték, hanem Haskell Wexlert is, aki maga is értetlenkedett ezen, mert állítása szerint az általa felvett anyagból talán csak egy-két perc került be a végleges változatba. Ami a Golden Globe-ot illeti, ott a filmnek „mindössze” hat jelölése volt, viszont mindegyik kategóriában nyert: az öt fő kategória mellett a legjobb mellékszereplő díját a Billyt alakító Brad Dourif kapta. A BAFTA-díjátadón a Száll a kakukk fészkére nyolc kategóriában volt díjesélyes, és ugyanabban a hatban nyert, mint a Golden Globe-on.

A filmhez készült plakát megvásárolható lesz, a november 9. plakátaukción. Klikk. 

01_3.jpg

A szocialista országok közül állítólag Magyarország jelezte elsőként, hogy meg akarja vásárolni Forman alkotását. Az üzlet a szokásos áralkudozások után létrejött, és a filmet 1977. május 19-én bemutatták a magyar mozik. A nemzetközi siker közepette egyvalaki elégedetlenkedett csupán: Ken Kesey annyira felháborodott azon, hogy „kiherélték” a regényét, hogy soha nem volt hajlandó megnézni a filmet. Állítólag egyszer épp arra a tévécsatornára kapcsolt, ahol játszották, de amint leesett neki, hogy ez Forman filmje, azonnal máshová váltott a távirányítóval. Louise Fletchert annyira megdöbbentette saját jéghideg alakítása Ratched nővér szerepében, hogy évekig ő sem akarta látni a filmet.

Field64,

 

A bejegyzés trackback címe:

https://plakatfiu.blog.hu/api/trackback/id/tr5714361501

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása