Az Afrikai földrész vándormozisainak, kézzel készült beharangozó plakátjaival bombáztak meg a minap. Egyszerre vállalhatatlanok, gagyik és viccesek is. 2012-ben már szenteltem ennek egy kedves bejegyzést. Csendben jegyezném meg, hogy ezeknek a plakátoknak már komoly gyűjtői is vannak, és mivel elég szép összegeket fizetnek érte az árveréseken, már hamisítják is őket. Gagyifake.
De kies hazánkban is volt nem egy hasonló retina bomlasztó borzalom.
A hetvenes évek kultúrális kormányzata, eléggé elengedte a moziforgalmazásba kerülő plakát grafikusok kezét.
Ennek több oka van. Egyrészt rengeteg különböző, kevéssé értékes film is forgalmazásba került, másrészt az ítészek is elnézőbbek voltak már. Csak, ha nagyon kirívóan durva politikai töltet került a plakátra, akkor léptek közbe. De mivel a grafikusok általában nem buta emberek, és szerettek pénzt keresni, ez nagyon ritkán fordult elő.
Van ennek a „rusnya” plakátnak egy még különlegesebb bugyra is. A úgynevezett vidéki nyomdás mázolmány. A kialakulási okok többrétegűek. Volt, hogy a vidéki mozikba, nem került elég a MOKÉP által elfogadott filmplakát.
Volt, hogy a helyi kiskirály úgy gondolta, hogy ő másként hirdeti majd a filmet. És olyan is volt, hogy a film a vidéki városokba, hónapokkal, esetleg évekkel később érkezett meg.
Ezért is van néha az, hogy egy adott filmhez akár több fajta plakát is készült. És akkor még nem is beszéltem a felújításokról. Amikor egy már bevált, sikeres filmet a jogdíjak lejárta előtt újra elővesznek, és forgalmazásba küldenek. És a nézők zabálják,mint a zizit.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy ebben az időszakban, még a tévé műsorok nem tudtak versenyre kelni a mozival. Ez az időszak majd csak a nyolcvanas évekre keseríti meg a mozisok életét. Mert tv készülék már eléggé elterjedt háztartási eszköz vidéken is, de abból nem ugrálnak ki a Belmondo filmek. A moziforgalmazás nagyon erősen tartotta magát, és szép bevételeket, nézőszámokat produkált.
Jegyezzük meg ezt a nevet, Bkkm. Mozi Nyomda Kecskemét, egy ideig innen indult el a borzalom.
Aztán mivel a sátán, ismeri a lelkek bugyrait, egy hű követőre is talált: ő volt a Mozirotta Veszprém.
Nem ismertek kegyelmet, olyat adtak a pupillánkra, hogy néha még most is csak csipesszel tudom megfogni a nyomatot. A számban egy kis feszület van, mert pillanatok alatt beszippant, ha nem figyelsz eléggé oda.
Természetesen a gyerekek sem maradhattak ki a szórásból, nekik mesefilmekkel üzent a grafitszörny!
De néha az ördög is szabira ment, és akkor valahogy készültek ilyenek is. Ez szép, igaz, hogy egy a filmforgatás alatt készült jelenetfotó volt az alapmű, de ne legyünk telhetetlenek, ez azért szép munka. Itt sikerült egy jó filmhez egy remek plakátot is csinálni.