Nem emlékszem, hány filmklubban jártunk, de ha nem volt normális film a mozikban, mindig ez lett a vége. Persze, ha sikerült bejutnunk, egy jobb Buñuel filmért mindig ment a csatározás. Ugyanis a legcsinosabb nők valahogy mindig itt kötöttek ki.
Bevallom, néha ez döntőbb érv volt, mint a film maga. De ahhoz be kellett jutni. A Ráday vagy a Bercsényi filmklubja még esélyes volt, a KÖZGÁZT már meg sem próbáltuk, ott olyan nagy volt a tömeg, hogy már a vetítés előtt fél órával minden hely foglalt volt. Vagy nagyon jó kapcsolatokkal kellett rendelkezni, vagy elég korán érkezni - de ez mindenhol így van az életben is.
A filmklub a filmterjesztés egyik csatornája, rendszeres vetítéssorozat, ahol a klubtagok a filmművészet jeles értékeit tekinthetik meg – olyan filmeket is, amelyeket moziban és a tévécsatornákon sem lehet már látni. A filmklubok vezetői többnyire valamilyen tematika mentén szerkesztik programjaikat, illetve gyakran egy-egy filmtörténetileg jelentős életművet, stílusirányzatot mutatnak be, retrospektív vetítéssorozat keretében.
A filmklub-mozgalom gyakorlatilag az art-mozi előfutára volt. Ezt azoknak mondom, akiknél kimaradt a videokazetta-másolás, a DVD kölcsönzés, és filmeket már csak mobilon néznek. A betiltott, forgalmazásból kivont mozikat csak ezeken a szűk körű vetítéseken lehetett megtekinteni. Ilyen kultikus filmklub működött például a Közgázon. Egy-egy vetítésen szinte közelharc ment a bejutásért. A filmek egy része tolmácsolással, hangalámondással működött, sokszor kritikán aluli minőségben.
A filmkluboknak akkoriban volt egy rendszerellenes „bukéja” is. Az itt bemutatott filmek válogatása is ezt sejteti: A szabadság fantomja, a Hair, Andrzej Wajda és Woody Allen filmjei, még A Koncert is.
Ez az egységes plakát sorozat retuspisztollyal készült, két színben. Alkotóját nem ismerjük, de művészi koncepciója, grafikai megoldása és színvonala tehetséges kézre vall. Valószínűleg csak néhány eredeti példány készülhetett belőlük, amit fénymásolóval sokszorosíthattak.
Egyedi és értékes gyűjtemény ez, amely tükrözi az adott kor társadalmi és művészi állapotát, és azt a közösségi élményt, amit a tévékészülékek előtt vagy a popcornt habzsoló, bekólázott tömegben már nem kaphatunk meg.
Sajnos a plakátok grafikusát még nem sikerült beazonosítani, de hátha itt valaki ráismer, saját, vagy más munkájára. Tehetséges és egyedi munka mindegyik.
