Sokat hallani, olvasni mostanában az ölelés jótékony hatásáról az ember lelki mentálhigiénéjére, de annak az ölelésnek az erejére, és történelmi hátterére melyet a fenti plakát ábrázol, sajnos már egyre kevesebben emlékeznek hiszen kies, földi árnyékvilágunkból lassan már az a generáció is elmenőben van akiket még gyerekként érintett az ún. hadifogoly-kérdés.
Pedig a második világháború utáni magyar társadalom egyik legégetőbb megoldandó ügye volt a szövetséges hatalmak fogságába került katonai és polgári személyek sorsa és mielőbbi hazahozatala.
Annál is inkább, mivel a második világháború alatti, megnagyobbodott - közel tizenöt millió fős Magyarországról - mintegy 1,2 millió magyar állampolgár került a szövetséges hatalmak fogságába. Közülük mintegy 300.000-nek a nyugati, míg 800.000-nél is többnek a szovjet hadifogság sanyarú sorsa jutott osztályrészül. Az országban szinte nem volt olyan család, amelyiket ne érintette volna közelről ez a kérdés. Az angol, az amerikai és a francia hadifogságba került magyarok hazaszállítása 1946 végére lényegileg befejeződött
Miután a hadifogoly-ügy a dolgok természetéből fakadóan minden országban a Honvédelmi Minisztériumok feladatkörébe tartozott, mely tárca Magyarországon ekkor a Kisgazdapárt kezében volt, az újabb országgyűlési választások közeledtével ebből, a társadalom széles rétegeit nem csak egzisztenciálisan de érzelmileg is mélyen érintő ügyből próbált politikai tőkét kovácsolni Magyarország akkor legnépszerűbb politikai alakulata.
Akkor még nem sejtették, hogy a további mintegy 450-500.000 Szovjetunióban rekedt fogoly hazahozatala már egy sokkal hosszadalmasabb és körmönfontabb politikai játszma részévé fog válni, melynek fő kedvezményezettje - a Kisgazdapárt szisztematikus kiszorítását követően - immáron a Rákosi vezette Kommunista párt lesz.
P. Kiss azaz Kiss Pál, - a grafika jegyzője - sohasem tartozott a magyar plakátművészet mindenkori haladó irányzatainak képviselői közé. Szignója a II. világháborús bukást megelőzően leggyakrabban különböző külföldi filmek plakátjain tűnik fel. Igaz ezek a munkák kidolgozottság, nem egyszer pedig ötletesség tekintetében is igényesebbek a korszak futószalagon gyártott magyar filmjeinek szintén a futószalagon gyártottság hatását keltő ún. rácsplakátjainál.
"P. Kiss" a koalíciós évek gyors elröppenését követően igényes grafikai képességeit immáron az ember feletti Eszme jegyében kamatoztatta és beállt a kor többi szocreál alkotója közé.
De nem kell ennyire előre rohannunk! Az 1946-ban készített Hazajöttek... jellemző darabja ennek a nem kivételes ugyanakkor színvonalas életműnek. A téma valóban drámai és a művész ennek megfelelő alázattal, apró és nem tolakodó rafinériákkal erősíti a szívszorító hangulatot. Tökéletes "blendenyílással" és időzítéssel kapja el azt a pillanatot: amikor a két ellentétes irányból sebesen közeledő alak találkozik. Az apa a testével tompít, hogy a lendületét vissza nem fogó kislány nehogy megüsse magát. Jobb kezében néhány szál virágot félretart, átadni nincs ideje, kislányát nem érdekli mert ő az apja testét akarja már végre mielőbb magához szorítani. A fények bal oldalról úgy esnek a jelenetre mintha egy sötét szobában hirtelen ablakot nyitottak volna. A grafikus ezen felül az alakokat alig észrevehető sötét illetve fényes kontúrokkal kiemeli a síkból. A tipográfia sem a véletlen műve: míg az eseményre utaló Hazajöttek... folyóírással, szinte sebtiben lett odavetve, a megrendelő üzenete vastag, erőteljes nyomtatott betűkkel oldja a feszültséget és mutatja a követendő politikai magatartást.
Az pedig, hogy ez az üzenet valós témából táplálkozik és egy adott kor társadalmának tagjait ténylegesen és intenzíven foglalkoztató ügyet használ politikai kampány céljából, mai szemmel talán mindenképp növeli a plakát különlegességét, itt és most Magyarországon.
A plakát a Falra fel 2.0 plakátárverésen megvásárolható lesz. Részleteket itt keresd,
Az árverés többi plakátját pedig itt találod meg.
