Itt még nem voltak sztárallűrök, egy lengyel filmrendező hozta azt amihez ért, ami valljuk meg már első ránézésre zseniális volt. Nem mondom, hogy később gumikacsákat úsztatott a Hollywoodi tavacskákban, de az igazi kraftot itt mutatta meg igazából.
A plakát Görög Lajos grafikája, de inkább festmény ez, lehet is látni a festőkés vagy ecset nyomait. Nem bonyolult darab, mert pontosan érezte, hogy nem neki kell dominálni.
Elég csak annyi, hogy ábrázolja a félelmet a vízben lebegő arcon, és a kést elrejti a szövegben kikeveri a megfelelő kéket, aztán mehet is az utcára, fel a hatalmas plakátoszlopokra. Vendég írónk ezúttal is field64. Köszönöm neki ismét értéket írt.
Kés a vízben (1961)
Sokan úgy gondolják, hogy Roman Polanski legjobb játékfilmje a legelső, a Kés a vízben (1962), amelyet még Lengyelországban forgatott. A mindössze háromszereplős kamaradráma cselekménye javarészt egy vitorláson játszódik a nyílt vízen. A sikeres középkorú újságíró és csinos felesége felvesznek egy autóstoppos fiatalembert, akit magukkal visznek egy hajókirándulásra. A két férfi mindenben ellentéte egymásnak: nemcsak a koruk különbözik, hanem a világlátásuk, az életfelfogásuk, a társadalmi státusuk és az anyagi helyzetük is. Csupán egyvalami közös bennük: fölénybe akarnak kerülni a másikkal szemben, hogy ily módon imponáljanak a nőnek, akit bár az idősebb birtokol, de egyre nehezebb megtartania, míg a fiatalabb megpróbál legalább azzal a másik férfi fölé kerekedni, hogy elcsábítja az asszonyát. Polanski később elmondta, hogy a Mazuri-tóvidék különleges hangulata ihlette meg, és ehhez a helyszínhez alkotta meg a cselekményt. A forgatókönyv megírásában Jerzy Skolimowski rendező és Jakub Goldberg színész működött közre, akik később Polanskihoz hasonlóan szintén Nyugatra emigráltak. Polanski eredetileg egy bűnügyi filmet akart forgatni, amelyben a hajóutazás egy hétig tartott volna, közben az autóstoppos fiú homályos körülmények között meghal, és persze háromnál több szereplő lett volna. Skolimowski azt javasolta, hogy inkább egyetlen nap alatt játszódjon a történet, és minél kevesebb szereplője legyen, mert így sokkal izgalmasabb.
Polanski otthonában írták meg a szkript végső változatát, alig négy nap alatt. A három főszereplő közül akkor még csak az újságírót alakító Leon Niemczyk volt hivatásos színész, aki nem nagyon válogatott a szerepek között. Filmográfiája ezért műfajilag igen tarka, színészi szempontból viszont nagyjából kiegyensúlyozott. Felmerült az a lehetőség, hogy az autóstoppos fiatalembert Skolimowski vagy akár maga Polanski játssza, aki mellesleg még az új évezredben is szokott színészkedni.
Barátai azonban lebeszélték arról, hogy egy személyben legyen forgatókönyvíró, rendező és főszereplő, sőt volt, aki megmondta neki, hogy egyszerűen nem elég jó külsejű erre a szerepre. Mindazonáltal ő kölcsönözte a hangját a figurát alakító Zygmunt Malanowicznak, aki akkoriban még a színművészeti főiskolára járt. Malanowicz határozott, erőteljes basszushangja ugyanis a direktor szerint nem illett a figurához. A feleséget amatőr színésznő játszotta, Jolanta Umecka, akit külső adottságai predesztináltak erre a szerepre. Polanski egy uszodában figyelt fel rá.
A közös munka feszültségek közepette zajlott, mert a stábtagok olykor rossz tréfákat engedtek meg maguknak a színészileg tapasztalatlan és nem is különösebben tehetséges Jolanta rovására. Bár később még négy filmben feltűnt, Umecka végül lemondott arról, hogy színésznő legyen, és zenetanárnőként találta meg igazi hivatását. A forgatás olykor igen veszélyes körülmények között zajlott.
A film elején látható autós jelenetet például csak úgy tudták leforgatni, hogy Jerzy Lipman operatőrt és segédjeit hozzákötözték a viszonylag gyorsan mozgó járműhöz. Emiatt viszont az autót vezető Leon Niemczyk semmit nem látott az országútból, és lopva az út menti fákat figyelve próbálta egyenesben tartani a gépkocsit.
Ez az autó az eredeti forgatókönyv szerint egy Mercedes lett volna, ám lecserélték egy Peugeot-ra, mert úgy gondolták, a Mercedes a nyugati luxust és dekadenciát szimbolizálja. Mondani sem kell, hogy az egész stáb harsány kacajban tört ki, amikor a forgatást meglátogatta egy magas rangú pártfunkcionárius, aki Mercedesen érkezett. Bennfentesek úgy tudják, hogy a forgatáshoz használt hajó annak idején a Harmadik Birodalom Hitler utáni legfontosabb embere, Hermann Göring tulajdonában volt, aki nyári szabadságait gyakran töltötte a Mazuri-tóvidéken.
A hajó a színészek számára viszonylag kényelmes volt, a stáb tagjait viszont helyhiány miatt többnyire biztonsági hevederekkel erősítették az árbochoz. Egyik alkalommal az árbochoz kötözött operatőr véletlenül a vízbe ejtette a kamerát, miután ideges lett Polanski örökös és türelmetlen kérdései miatt. Az értékes kamerát búvárok sem tudták megtalálni. Ára később busásan megtérült, mert a Kés a vízben komoly nemzetközi sikert aratott, a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára is jelölték. (Fellini Nyolc és féljével szemben maradt alul.) Polanskinak felajánlották, hogy készítse el a hollywoodi remake-et Elizabeth Taylor, Richard Burton, valamint Spencer Tracy vagy Henry Fonda főszereplésével. A magabiztos direktor mindenki elképedésére kijelentette, hogy semmi értelmét nem látja annak, hogy egy eleve jól sikerült filmet újra megrendezzen. Az alapötletet viszont – pszichológiai dráma néhány szereplő között majdnem végig egyetlen helyszínen – máskor is használta, például A halál és a lányka (1994) című filmjében.
A plakát nemsokára elérhető lesz a plakatfiu.com oldalon.
