Andrej Tarkovszkij: Solaris (1972) filmplakát a 6.Plakátaukcióról.
Van annak értelme, hogy ha tudjuk egy plakát mit szeretne ábrázolni? Maga a regény sem volt egy könnyed nyári délután már. A film valahogy még ennél is nehezebben volt befogadható. Nem egy brigádnaplóból hiányoztak ezek a mozijegyek anno. A plakát is elég rejtélyesre sikeredett. Egy több rétegből álló tó szerű szembe zuhan egy narancssárga emberszelet. Ezt a két színt sem előtte, sem utána nem láttam filmplakáton szerepelni.
Ahogy az lenni szokott, grafikusa sem ismert, akitől megkérdezhetnénk a mikénteket. Azt több helyen is olvastam, hogy úgy akart Tarkovszkij fantasztikus filmet csinálni, hogy közben folyamatosan küzdött a műfaj ellen.
Kicsit nehéz úgy ábrázolni a jövő, hogy közben minden energiáddal azon vagy, hogy ne használd a jövő elképzelt kellékeit sehol az alkotásodban.
„A mozi munkálatai során – a forgatókönyv elkészítésétől a forgatás befejezéséig – az alkotók minden erőfeszítése ugyanis arra irányult, hogy a művet megszabadítsák a sci-fi filmek látványos és külsőséges fantasztikumától: céljuk az volt, hogy a filmben a sci-fi elemeket a minimálisra csökkentsék." -filmvilág
Az iró, Stanislaw Lem őrjöngött, és csak annyit mondott. A filmnek semmi köze sincs az ő novellájához. Aztán a film nemzetközi sikere, gondolom egy kicsit gyógyította a fájdalmát. Most pár sor a filmről barátomtól Csontó Arab Sanyitól.
Ennél a történetnél is folytatódhat az örökös cicaharc: melyik a jobb, a film, vagy a regény? A könyv zseniális, a mozi csodálatos. Tarkovszkij feledhetetlen képsoraiért a plazmaóceánban lebegő vízi sásról - amely maga a megelevenedő lelkiismeret -, Cousteau kapitány is megvakarná mind a két lábuszonyát. A virágos kert szépségeiért szerintem Assisi Szent Ferenc éhen halt volna. Ha kihagytad ezt a filmet, akkor 20-30 éve esélyed sem lett volna csajozni a bölcsészkaron. Stanislaw Lem, a hazánkban is igen népszerű lengyel író, a tudományos-fantasztikus irodalom világszerte ismert művelője, ebben a regényében érdekes lélektani, tudományos és filozófiai problémák boncolgatásával köti össze az izgalmas cselekményt.
Aki szeretné eltitkolni személyiségének bűnös titkait az ne olvassa el. Majdnem Freud. (A szellem és a lélek búvár Kundja, teszem hozzá zárójelben.) Különösen figyelemreméltóak a minden emberi elképzelést felülmúló jelenségeket száraz tudományos nyelven leíró bekezdések, és a regény drámai párbeszédei, melyek sokrétű és gondolkodásra késztető filozófiai üzenetet hordoznak. Lem szerint a Solaris a megismerhetetlennel való találkozásról szól, és Tarkovszkij filmje vacak, a vége hamis, bárcsak sose találkozott volna vele. Ráadásul két óra harminc percig tart.
Nem szeretem a tudományos-fantasztikus műfajt. Az élet maga is fantasztikus jelenség, hiszen abban minden megtörténhet.
Andrej Tarkovszkij